Blog a Bakonyból. Többnyire politikamentes, van helyette kultúra, szórakozás, sport, tudomány, életképek Veszprém és Fehérvár környékéről.
Amikor még voltak igazi tévés újságírók. Boldog születésnapot!
MTI Fotó: Honéczy Barnabás
5th November 2012
Reblogged From vampirpillango
Notes: 8
“Hello old friend. And here we are, you and me, on the last page.”
VÉGET ÉRT A POND-ÉRA
A Doctor Who negyvenkilenc éves története során számos útitársat vesztettünk már el. Ahogy a Doktor mondta múlt héten: “Voltak, akik otthagytak. Voltak, akiket otthagytam. Voltak, akik elvesztek.. és néhányan… de csak néhányan meghaltak”. Amy és Rory közel három éve útitársai a Doktornak, és a sorozat 2005-ben indult modern történetében talán a legszerethetőbb páros voltak, felülmúlták a nagy kedvenc Rose Tylert is. Azonban ami elkezdődik, az egyszer véget is fog érni.
A 2012-es évad- és korszakzáró epizód jóval színvonalasabbra sikerült, mint az igen gyenge és a Doctor Who stílusától eléggé elrugaszkodott előző négy epizód. Ezúttal is előkerültek az Angyalok, és a 2010-es gagyi megjelenésük (The Time of Angels; Flash and Stone) után végre ismét a 2007-es, Blink című epizód kiváló hangulatát hozták. Hozzáteszem, azért annyira nem volt jó, mint a Blink, ami valószínűleg még sokáig birtokolja majd a minden idők legjobb Doctor Who epizódja címet.
Tudtuk, hogy ez lesz a Pondok utolsó megjelenése, és tudtuk, hogyan ölnek az Angyalok. Innentől kezdve a végkifejlet senkit nem lepett meg, igazából csak az volt a kérdés, hogy mennyire lesz megrázó, míg eljutunk odáig. Az eredmény felemás. Egyfelől persze megsirattuk Amy és Rory távozását, másrészt viszont Rory ebben a részben is legalább kétszer meghalt, és ez bizony tompítja az érzéseket.
Nagy hibája volt az epizódnak, hogy eddig nem létező szabályokat hozott be a Whoniverzumba. Ki találta ki azt a baromságot, hogy “ha megláttad a jövődet, akkor az fix ponttá válik, amin nem lehet változtatni?” WTF?!!!! Egész eddig erről szólt a sorozat, számtalanszor megtörtént, hogy láttunk valamit, aztán megakadályoztuk, hogy megtörténjen. Tavaly például a The Girl Who Waited epizódban a fiatal Amy beszélt az idős Amyvel, ám mivel Rory végül megmentette a fiatal Amy-t, az egész meg nem történtté vált. És ezek után Steven Moffat azt mondja, hogy “ha láttál egy sírkőt rajta a neveddel, akkor nem lehet segíteni rajtad”??? Moffat elmehet a….
Ezt az epizódot a következetlenségek miatt 8 pontosra értékelem. A 2012-es részekre tízes skálán öt pontot tudok adni, szerintem nem tett jót a sorozatnak, hogy feladták a szokásos formátumot. Ami pedig a teljes Pond-érát illeti, ők váltak a kedvenc útitársaimmá. Kár, hogy nem látjuk őket többet (bár jövőre lesz a sorozat ötvenedik évfordulója, amikor bármi megtörténhet). A következő epizódot karácsonykor adja a BBC, akkor mutatkozik be az új útitárs, akiből egy rövid előzetest már kaptunk az évadnyitóban. Mindenesetre a Souffle Girlnek fel kell kötnie a gatyát, ha Pondék nyomába akar lépni.
Doctor Who - The Angels Take Manhattan
brit sci-fi sorozat, 1963-Matt Smith (Doktor)
Karen Gillan (Amy Pond)
Arthur Darvill (Rory Williams)
Alex Kingston (River Song)
Devecser: semmivé vált utcák.
MTI Fotó: Szigetváry Zsolt
Veszprém városmarketing stratégiáját bemutató és elemző sorozatunk mai részében a város gazdaságának erősségeit, gyengeségeit, lehetőségeit és veszélyeit vesszük sorra.
a veszprémi jutasi út alatt talált pince rajza, műkedvelőknek.
FOTÓK A TEGNAPI VESZPRÉM-FEHÉRVÁR MECCSRŐL
1., a veszprémi csapat szurkolóit is győrből importálták
2., Mirci védekezik
3., Tilinger Tami büntetőt dob
Megjegyzés: a bejegyzés szerzője három évig volt a Veszprém Barabás KC szurkolója, jelenleg a Fehérvárnak drukkol.
A veszprémi női kézicsapat szélnek eresztése óta először jártam a Március 15. úti sportcsarnokban, ahol a házigazda “Veszprém” ellen lépett pályára a Fehérvár KC gárdája. Az előző szezon végén azért pártoltam át a Fehérvárhoz, mert kiderült: a megszokott csapat helyett ősztől a Győri Audi ETO utánpótláscsapata játszik majd a Veszprém színeiben. A győri lányok győri edzőt kaptak Róth Kálmán személyében, és az edzéseiket is a mosoni megyeszékhelyen tartják: csak a meccsekre utaznak le Veszprémbe. Kíváncsi voltam, milyen a hangulat a csarnokban.
Ahogy láttam, a régi veszprémi B-középből senki nem húzta fel a piros mezt, senki nem hozott magával dobot. A lányok azonban így sem voltak híján a biztatásnak: a játékosok és az edzők mellett szurkolókat is Győrből importáltak. Zöld-fehérbe öltözött gárda vonult be a nézőtérre, hogy “hajrá ETO” és “Hajrá Győr” felkiáltásokkal szurkoljanak az elvileg veszprémi csapatnak.
Megvallom őszintén, eddig volt némi lelkiismeret-furdalásom amiatt, hogy Mírát és Fruzsit követve átpártoltam a Fehérvárhoz, de ez tegnap végleg elmúlt. Veszprémiként szívszaggató volt látni, ahogy az egykor szeretett klubunkat a kézilabda szövetség arculköpésére, a szabályok kijátszására (ti. hogy egy klub csak egy NB1-es csapatot indíthat) használják.
Úgy gondolom, Barabás úr szégyenteljes húzásával egyetlen tollvonással lerombolta azt a renomét, amit a veszprémi női kézilabdacsapat béka segge alól történt kirángatásával hosszú évek munkájával felépített. Ezt a szégyent csak magának köszönheti.
Ennyit a veszprémi múltamról, lássuk mi történt a meccsen! Az első negyed órában fej-fej mellett lépkedett előre a két csapat: a fehérváriak kezdtek jobban, de nem tudtak ellépni a Győrtől, akik fordítani tudtak az álláson. Róth Kálmán lányai megtartották a lendületeket, és három pontos különbséget építettek fel, amit a félidő végére négyre tudtak növelni. Szomorú fejlemény volt, hogy Fruzsit már az első félidő közepén kiküldték a nézőtérre.
A második játékrészre nagyjából összeszedték magukat lányaink. Eleinte annyira telt az erejükből, hogy nem engedték még jobban ellépni az ETO-sokat, tartották a 3-4 gólos hátrányt. Az utolsó tíz percre sikerült magasabb fokozatba kapcsolni, és ledolgoztuk a hátrányunkat. Az utolsó támadást azonban a győriek indíthatták, és a döntetlenből sikeresen alakítottak ki egygólos előnyt, amit már nem volt időnk megtorolni.
A mérkőzést egyébként több percre meg kellett szakítani a győri szurkolók viselkedése miatt.
Mindent összevetve nem játszottunk rosszul, bár a védekezésünkön még lenne mit javítani. Örömteli fejlemény, hogy sikerült felállnunk a vesztettnek tűnő helyzetből is, és a végén valóban beigazolódott a papírforma, vagyis a két, nagyjából azonos erősségű csapat között a szerencse döntött. Az azonban hiba, hogy Pål kihasználatlanul hagyott egy időkérést. Ha jó pillanatot választ a tábla lerakására, valószínűleg nyertesként hagyhattuk volna el a veszprémi csarnokot.
A mérkőzés jegyzőkönyve
Veszprém: Vig, Pásztor (kapusok) Tóth E. 9 (4), Planéta 8, Schatzl 5, Palkó 3, Tóth G. 2, Kurucz 1, Bárány, Horváth D., Hosszu, Kokas, Takács. Vezetőedző: Róth Kálmán
FKC: Szikora, Trimmel (kapusok), Trishchuk 7 (4), Horváth 5, Tilinger 4 (2), Vaszari 4, Rádl 3, Emberovics 2, Lelkes 1, Siti E. 1, Azari. Vezetőedző: Pål Oldrup Jensen.
Kiállítások: 10 perc, 12 perc; Hétméteresek: 4/4, 6/6
Piros lap: Azari
A bajnokság állása 4 forduló után:
1. Győr 8p (+50g)
2. Ferencsváros 8p (+43g)
3. Érd 7p
4. Vác 6p (+14g)5. Veszprém 6p (-1g)
6. Fehérvár 4p (+7g)
7. Debrecen 4p (-1g)
8. Kiskunhalas 4p (-15g)9. Békéscsaba 3p
10. Siófok 0p (-30g)
11. Dunaújváros 0p (-32g)
12. Budapest 0p (-33g)
A következő mérkőzésünket október 10-én, 18 órától játsszuk hazai pályán a Köfém csarnokban a Fradi ellen.
